Az ételintolerancia fogalma

Az ételintolerancia szakmai körökben sem egyértelműen használt fogalom. Valójában minden állapotot, amikor a tünetek ételfogyasztással összefüggésbe hozhatók, ételintoleranciának lehet nevezni. Ennek alapján az ételintolerancia egy nagy gyűjtőfogalom, melybe az ételallergia, hisztamin érzékenység, laktóz intolerancia, gyümölcscukor felszívódási zavar, az ételekben található egyéb összetevő (pl. glutamát, fenil-etilamin, stb.) okozta panaszok és a vitatott IgG intolerancia is beletartozik.

Ételallergia

Az ételallergia tünetei jellegzetesek (bőr, gyomor-bélrendszeri tünetek, súlyos esetben fulladás keringés összeomlás), röviddel a kiváltó étel fogyasztása után kialakulnak, így a kiváltó tényező gyanítható. Az állapot kialakulásának mechanizmusa ismert, elfogadottan bizonyított. A folyamatban fő tényező, hogy a különböző ételkomponensek (elsősorban fehérjék) ellen IgE típusú antitestek termelődnek. Az állapot laboratóriumi diagnosztizálása ilyen típusú ellenanyagok meghatározásával lehetséges.

Nem ételallergia okozta intolerancia

Számos krónikus betegség ismert, melynek tünetei speciális diéta beállításával csökkenthetők. Ebbe a körbe nemcsak gyomor-bélrendszeri, de többek között krónikus bőrbetegségek, pszichiátriai betegségek is beletartoznak (J Sarris et al.: Lancet Psychiatry 2015, 2:271-274, http://dx.doi.org/10.1016/S2215-0366(14)00051-0) és diétával jelentősen javíthatók, viszont a kiváltó ételek nehezen kideríthetők. A kiváltó ételek azonosításának egyik módja az eliminációs diéta. Egy étel szigorú kihagyása 1 hétig, a tünetek figyelése mellett. Ezt követően további étel kihagyása, tünetek feljegyzése. Ha több különböző étel tehető felelőssé az állapot kiváltásában, ez a folyamat hónapokat is igénybe vehet, és nagy türelmet igényel, kivitelezése könnyen elhibázható. Az ételkomponensek ellen termelt IgG meghatározása lehetővé teszi, hogy próbálgatások nélkül, dietetikus, táplálkozási szakértő irányítása mellett a páciens tüneteit jelentősen javító étrendet lehessen összeállítani. Például az irritábilis bél szindróma kezelésében elfogadott, hogy étrendváltoztatással javítani lehet a beteg állapotán. A diéta beállításának egyik módja az IgG reaktív ételek meghatározásán alapuló étrend összeállítás. A szakorvosok egy része mindent megpróbál, hogy a beteg állapotán javítson és tapasztalatából már tudja, hogy az eliminációs étrend jelentős javulást hozhat.
Van viszont egy betegség, amelynek tünetei kevéssé jellegzetesek és diagnosztizálása nagyon fontos: ez a cöliákia (valódi lisztérzékenység). A bizonyítottan a betegségben szenvedők egy életen át tartó folytonos gasztroenterológiai nyomon követése elengedhetetlen.

Cöliákia

(Forrás: Benjamin Lebwohl, David S Sanders, Peter H R Green: The Lancet 2018, 391: 70-81 http://dx.doi.org/10.1016/S0140-6736(17)31796-8)

A cöliákia – a valódi liszt érzékenység – a lakosság kb. 1 %-át érinti. A kiváltó tényező a gabona glutén nevű fehérjekomponense, mely az óriásmolekula gluteninből, és a jóval kisebb gliadin nevű fehérjéből áll. Ez utóbbi a nehezebben emészthető és reaktívabb komponens.

Mikor kell cöliákia betegséget igazolni vagy kizárni?

• Folyamatosan fennálló, mással nem magyarázható hasi vagy gyomor-bélrendszeri tünetek
• Növekedés elmaradás
• Nem-várt súlycsökkenés
• Súlyos vagy tartósan fennálló fekélyek a szájban
• Nem-várt vas-, B12-vitamin- vagy folsav-hiány
• 1 típusú cukorbetegség
• Autoimmun pajzsmirigybetegség
• Irritábilis bél szindróma (IBS)
• Cöliakiás beteg elsőrendű rokona
Mikor megfontolandó a cöliákia vizsgálata?
• Metabolikus csontbetegség (csontritkulás vagy csontlágyulás)
• Nem magyarázható ideggyógyászati tünetek (főként perifériás idegek betegsége vagy járási bizonytalanság)
• Nem magyarázható hőemelkedés, visszatérő vetélés
• Ismeretlen eredetű, állandósult májenzim koncentráció emelkedés
• Fogzománc defektus
• Down szindróma
• Turner szindróma

Amennyiben valódi lisztérzékenység lehetősége merül fel, mindenképpen specifikus szerológiai teszteket (transzglutamináz IgA, deamidált gliadin IgA, EMA IgA antitest) kell végezni. IgA hiány esetén – ami a cöliákiások között gyakrabban fordul elő – mindezen tesztek IgG változatát is meghatározzák. A többi szerológiai teszt (egyéb antitestek, pl. gliadin, retikulin, stb. antitestek) eredményei pozitívak lehetnek, de ezek pozitivitása más betegségekben is előfordulhat, azaz ezek nem bizonyítják cöliákia fennállását, nem specifikusak a betegségre) és a valódi betegek jóval kisebb százalékában válnak pozitívvá, mint a fent említett specifikus tesztek, azaz nem elég érzékenyek a betegség diagnosztizálására. Az állapot bizonyításához meghatározott helyekről történő vékonybél mintavétel és annak szövettani vizsgálata is szükséges. A diagnózis akkor egyértelmű, ha valamelyik szerológiai teszt és a szövettani vizsgálat is pozitív (más állapotokban is előfordulhat hasonló szövettani kép). Az Európai Gyermek-Gasztroenterológiai, -Hepatológiai és Táplálkozási Társaság (ESPGHAN) állásfoglalása szerint azoknál a gyermekeknél, akiknél a specifikus szerológia teszt (pl. a transzglutamináz IgA antitest) a pozitív határérték 10-szeresét eléri vagy meghaladja, továbbá egy másik vérvételből nyert mintából végzett más specifikus antitestet mérő teszt (EMA IgA antitest) hasonlóan magas eredményt ad, akkor szövettani mintavétel nélkül is bizonyítottnak tekinthető a cöliákia. Egyéb esetekben és felnőtteknél a vértesztek mellett a szövetminta vételt is szükségesnek tartják a diagnózishoz. Kérdéses esetekben (pl. negatív szerológia, pozitív szövettan) a genetikai teszt (HLA tipizálás) segít, ugyanis akinél a hajlam nem mutatható ki, a betegség gyakorlatilag kizárható. Ki kell hangsúlyozni, hogy az említett módszerek csak glutén fogyasztás mellett megbízhatóak. Ha valaki gluténmentes diétát tartott, a kivizsgálás előtt meghatározott ideig (mai kritériumok szerint minimum 2 hétig legalább napi 3 g glutént) szükséges fogyasztania. A szöveti mintavételt a diéta végén végzik, ha a tünetek a betegségre utalnak. A szerológiai tesztek pozitivitása a diéta kezdetétől számított 4 hét múlva várható. A cöliákiás páciensek szigorú gluténmentes diétája, folyamatos gasztroenterológia ellenőrzése elhagyhatatlan, emiatt diéta előtt feltétlenül szükséges a kórkép kizárása vagy igazolása. A kezelésben gyógyszerekkel is próbálkoznak – ezek jelenleg kísérleti stádiumban vannak.

Nem-cöliákiás glutén érzékenység (NCGS)

Az utóbbi két évtizedben sok adat jelent meg arról, hogy nem valódi gluténérzékenység mellett is előfordulhat, hogy a gluténmentes étrend jelentősen javít a beteg állapotán. Ha a cöliákia és a gluténallergia kizárható és a gluténmentes étrend jelentős javulást eredményez, nem cöliákiás gluténérzékenységről (NCGS) van szó. Gasztroenterológusok egy része ezt az állapotot az irritábilis bél szindróma (IBS) egyik kategóriájának tartja. Felmerül, hogy ilyen esetekben nemcsak a glutén, hanem a gabonák más fehérjéi is szerepet játszhatnak a panaszok kialakulásában. A páciensek egy részében bizonyos szénhidrátok és cukoralkoholok elhagyása (ún. FODMAP diéta) is segít, másoknak viszont a gluténtartalmú gabonák elhagyása jelent megoldást. Az állapot diagnosztizálása jelenleg csak kizárással lehetséges, de az ilyen betegek mintegy felében a natív gliadin ellenes IgG antitest pozitív (ezt számos, színvonalas szakmai lapban megjelent tanulmány igazolja). A FOODTEST tartalmazza ezt a paramétert. A natív gliadin ellenes antitestmérést (AGA IgA és IgG) a laboratóriumi gyakorlatban régóta használják az autoimmun betegségek diagnosztikájában.

Hogyan keletkeznek ételkomponensek ellen termelődött IgG antitestek?

Míg ételallergia esetén az állapot kialakulása egyértelműen bizonyított, egyéb antitestek keletkezésének értelmezése jelenleg is vita tárgya, pedig ennek a folyamatnak részleteiről számos, színvonalas lapban jelentek meg tanulmányok. A folyamat szereplői: a bélrendszer (felszívódás), az immunrendszer (tolerancia vagy védekezés) és a bélben élő hatalmas mennyiségű mikrobatömeg (a mikrobióta ill. ennek genetikai anyaga a mikrobiom).

Források:
S Ménard, N Cerf Bensussan and M Heyman: Nature Mucosal Immunology 2010 3(3):247-259; doi: 10.1038/mi.2010.5
MJ Miller, KA Knoop, RD Newberry: Nature Mucosal Immunology 2014 7(3):452-454; doi:10.1038/mi.2014.4
Alessio Fasano: Physiological Reviews 2011, 91:151-176; doi:10.1152/physrev.00003.2008.
F. Torrente et al.: Molecular Psychiatry (Nature Publishing Group) 7(2002): 375-382; DOI: 10.1038/sj/mp/4001077
A. M. Collins, K.J.L Jackson: Frontiers in Immunology August 9 2013; doi: 10.3389/fimmu.2013.00235
R. C. Aalberse, S. O. Stapel, J. Schuurman, T. Rispens: Clinical & Experimental Allergy, 2009, 39: 469-477; doi: 10.1111/j.1365-2222.2009.03207.
S.O. Stapel et al.: Allergy, 2008, 63:793-796; doi: 10.1111/j.1398-9995.2008.01705.

A táplálék felszívódása

A táplálék felszívódásában a vékonybél hámsejtjei játszák a fő szerepet. A sejtek között a beáramlás útját elzáró fehérjeszerkezet található (az ún. tight junction), mely csak kicsi molekulákat és pozitív töltésű ionokat enged át. A kis molekulák, molekula elegységek nem váltanak ki támadó reakciót az immunrendszerből. A táplálékban lévő nagy molekulák jelentős részét az emésztőrendszerben lévő enzimek alegységeire bontják. Ezek szintén nem váltanak ki védekezési reakciót. A felszívó sejtekbe bejutó emésztetlen molekulák részben kisebb darabokra bomlanak. A sejten belül bizonyos, védekezési folyamatban résztvevő, a sejtben található fehérjékkel kapcsolódnak. Az így átjutott nagy molekulák nem támadásra, hanem elfogadásra (toleranciára) késztetik az immunrendszert. Újabb adatok szerint nemcsak a felszívó sejteken, de a nyákot termelő ún. kehelysejteken keresztül is bejutnak emésztetlen fehérjemolekulák. Az ezen az úton történő fehérje bejutásnak is tolerancia lesz a következménye.
Fasano vizsgálataiból kiderült, hogy a hámsejtek képesek olyan molekulát termelni (ezt zonulinnak nevezte el), ami a hámsejtek közti szerkezet megbomlásához vezet, s az itt bezúduló nagyobb molekulák az immunrendszert támadásra késztetik. Ugyancsak hasonló következménnyel jár, ha bizonyos kóros állapotokban (pl. vashiány esetén) ellenanyag molekulák által megkötött védekezést kiváltó fehérjék sértetlenül jutnak át a felszívó hámon.
A bélhámhoz társult immunrendszer (GALT) érzékeli a védekezésre késztető molekulákat és végül különböző típusú antitestek termelődését (így IgG molekulákét is) indítja el.

Az IgG típusú ellenanyagoknak 4 alosztálya létezik, IgG1, IgG2, IgG3, IgG4 (a számozás a vérben található koncentrációjuk szerint történt.) A legkisebb mennyiségben az IgG4 fordul elő. Először kizárólag az IgG4 molekulákat mérő ételintolerancia teszteket gyártottak. Azonban erről a molekuláról az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy nem vesz részt a betolakodó, veszélyesnek érzékelt komponens végső elpusztításában. Ebben a lépésben sok gyulladást kiváltó molekula keletkezik. Az IgG4 így inkább a túlzottan elhúzódó, szervezetet esetleg károsító immunreakciókat és az allergiás folyamatokat próbálja fékezni. Emiatt az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Akadémia (EAACI) módszertani levelében hangsúlyozta, hogy az IgG4 teszt nem alkalmas az eliminációs diéta meghatározására. A csak IgG4-t mérő tesztek sokszor akkor is pozitívak, amikor egy adott ételből gyakran, sokat fogyaszt valaki. Sokan ezt az állásfoglalást általánosították az teljes IgG szintet mérő tesztekre, mint amilyen a FOODTEST 200+ is. Valójában az IgG1, IgG2 és IgG3 képes aktiválni a szervezetben azt a fehérje komplement rendszert, melynek eredménye a gyulladást kiváltó molekulák termelődése és így panaszok kiváltása. Szövettani készítményeken igazolták ,hogy intoleráns páciensekben az ételfehérje-IgG komplex aktiválja a komplement rendszert.

Összefoglalva, a nem megfelelően emésztett ételkomponens a szervezetbe bejutva gyulladást provokálhat. Ennek a folyamatnak egyik elindítója az ételkomponens ellen termelődött IgG antitest lehet.

Az antiglén-antitest kapcsolódás néhány jellegzetessége

Ugyan az ellenanyagok egy adott fehérje vagy más nagy molekula egy adott részével (ún. antigén epitóp) kapcsolódnak, de előfordulhat, hogy távol eső fajokban található hasonló fehérjekomponenshez is kötődni képesek. Ezt hívják keresztreakciónak. Ennek gyakorlati jelentősége jól ismert az allergológiából. Például, ha valaki porallergiás, könnyen lehet, hogy gerinctelenek (tenger gyümölcsei: kagylók, rákok, polipok, tintahal) fogyasztására is hasonlóan heves allergiás tünetekkel reagál. Egy másik példa: a parlagfű érzékenyeknek a növény virágzásának időtartama alatt nem tanácsos tökféléket (tök, dinnye, cukkini, uborka), napraforgómagot, banánt fogyasztaniuk. Az ezzel kapcsolatos jelenségek elsősorban a gyakori inhalatív allergénekkel kapcsolatban ismertek. A ritkábban látótérbe kerülő ételek, illetve más, fogyasztott anyagok vonatkozásában kevéssé feltérképezettek. Például a gingko kereszt-reagálhat a szömörcefélékkel (szömörce, mangó, pisztácia, kesudió, sumac – egy közel-keleti konyhában használt fűszer), a mák a szezámmaggal, mogyoróval, rozzsal, hajdinával, kivivel és fehérnyír pollennel.
Amellett, hogy a keletkezett ellenanyag különböző molekulákhoz is kötődhet, azt is figyelembe kell venni, hogy egy adott nagyméretű molekula több antigén epitóppal rendelkezik, azaz más-más ellenanyag molekula képes kapcsolódni a molekula különböző reaktív részeihez. A fehérjék jellegzetes térszerkezetet vesznek fel, sokszor gombolyagszerűek. Az intakt fehérjének csak a felülete kerül az immunrendszer látóterébe. Amennyiben valamilyen hatásra (pl. hő) ez a szerkezet megváltozik, azaz a molekula szétgombolyodik, a mélyebben fekvő epitóp reakcióra, ellenanyag termelésre késztetheti az immunrendszert. Ezért a hőkezelt molekulák immunológiai szempontból nem azonosak a natúr molekulával. A FOODTEST 200+ tesztben a „puliszka” feliratú helyen nixtamalizált kukorica kivonat található. A nixtamalizáció során a kukoricaszemeket enyhén lúgos oldatban (híg oltott mész oldatban) főzik, majd mossák, szárítják. Így az itt található kivonat immunreaktivitás szempontjából különbözik a „kukorica” feliratnál találhatótól. Ha az értékelésnél bármelyik pozitív lesz, a kukorica tartalmú ételeket tanácsos elhagyni az étrendből. Hasonlóképpen a kuszkusz és a búza is különbözik immunológiai szempontból. Bármelyik is pozitív, elhagyása javasolt.
Egy további szokatlan tényező a FOODTEST 200+ tesztben, hogy a gliadin speciális kémiai adottsága miatt a gliadintartalmú gabona kivonatokba nem kerül bele. Ennek oka, hogy a tesztben rögzített ételkivonatok vizes kivonattal készülnek, viszont a gliadin csak alkoholban oldódik. Így az külön szerepel a listán. Ezért lehetséges, hogy a gliadin negatív, ugyanakkor valamelyik gliadintartalmú gabona (pl. búza) pozitív: ez azt jelenti, hogy az adott gabona valamelyik másik fehérjéje ellen termelődött ellenanyag. Az is előfordulhat, hogy a gliadin lesz pozitív és egyik gabonaféle sem lesz az. Ez viszont azt jelenti, hogy a gliadin ellen termelődött ellenanyag és ebben az esetben az összes gliadint tartalmazó gabonát tanácsos kihagyni az étrendből (annak ellenére, hogy a tesztben negatív eredményt adott).

A mikrobióta jelentőségével foglalkozó cikkek száma az utóbbi évtizedben egyre nő. Az egészséges bélflóra egy olyan ökológiai rendszer, amely elnyomja a kórokozó komponenseket, táplálékkal, fontos biológiailag aktív molekulákkal látja el a bélrendszert és a szervezetet. Gyógyszerek (nemcsak az antibiotikumok, de a gyomorsav termelődését befolyásoló, gyulladáscsökkentő/fájdalomcsillapító szerek is) megbonthatják az egyensúlyt és a kórós alkotók elszaporodásához vezetnek, hozzájárulva számos betegség kialakulásához.
A mai álláspont az elfogadható tényekről
A mai szakmai álláspont szerint csak az a megállapítás fogadható el, melyeket bizonyításon alapuló adatok támasztanak alá. A bizonyítás módszertanát valójában gyógyszerhatások ellenőrzésére dolgozták ki: sok emberen, több centrumban végzendő eljárás során előre gondosan eltervezett (prospektív) módon, ún. kettős vak vizsgálatokat kell kivitelezni, melynek eredményét valamelyik elfogadott orvosi újságban közlik. Ez azt jelenti, hogy a beteg és kontroll csoport résztvevőit statisztikai módszerekkel válogatja ki egy, a vizsgálat értékelésében részt nem vevő gárda. Mindkét vizsgálandó csoporton belül van olyan páciens, aki valódi hatóanyag tartalmú, és van, aki hatóanyagmentes, de kinézetre ugyanolyan tablettát kap. A hatást olyan csapat értékeli, mely nem tudja ki kapott valódi és ki kapott „ál” tablettát. Az eredményeket megfelelő statisztikai módszerekkel értékelik.

Ez a fajta eljárás egyrészt megkívánja, hogy a vizsgált betegcsoport egyféle megbízhatóan diagnosztizált betegségben szenvedjen (homogén betegcsoport). Nem könnyű az egészséges kontroll csoport kiválasztása sem, mert a látszólag egészségesek lehet, hogy egy betegség nagyon kezdeti szakaszában vannak, mikor még a tünetek nem jelentkeznek. Az IgG intoleranciások nem egy betegségcsoportba tartoznak (tünetcsoportonként külön-külön résztvevőket kellene toborozni). A kettősvak diéta (azaz ugyanolyan kinézetű, állagú, ízű, textúrájú, de egy adott élelmiszert tartalmazó és nem tartalmazó étel fogyasztás) betartásának ellenőrzése gyakorlatilag folytonos, egyénenkénti dietetikust igényelne és a vizsgálatokat nemcsak tünetcsoportonként, hanem elhagyandó ételenként, egyenként kellene végezni. Mindez annyira hatalmas munkával és költségekkel járna, ami megkérdőjelezi, hogy a közeljövőben ilyen vizsgálat kivitelezésre kerül. Diétás beavatkozás hatásának ilyen típusú ellenőrzésére, amibe így vagy úgy nem lehet belekötni, nem lehet irodalmat találni. Erre egy példa a kazeinmentes és gluténmentes diéta hatásának ellenőrzése autista gyermekek körében. Ebben az esetben a vizsgálatok egy egyértelműen diagnosztizált betegségcsoportba tartozó pácienseken történtek. A 2010-es évekig nem jelentek meg igazán magas szintű tanulmányok a témával kapcsolatban, ahogy ezt az ilyen cikkeket áttekintő Cochrain Database Systematic Review-ban megjelent metaanalízis igazolja (C. Millward et al, doi: 10.1002/14651858.CD003498.pub3). A több skandináv és brit centrum részvételével készült ScanBrit tanulmány (Neuroscience, 13:2, 87-100, DOI: 10.1179/147683010X12611460763922) szinte majdnem minden kritériumnak megfelelt, kivéve, hogy nem kettősvak diétát alkalmaztak a tanulmány során. Ebből egyértelműen kiderült, hogy megfelelő időtartamig alkalmazott diéta hatásos. Az ezt követően megjelent valóban kettősvak tanulmány cáfolja a diéta hatásosságát. Ez utóbbi rovására nemcsak az róható fel, hogy igen kisszámú páciens alapján végzett statisztikai számításokat és mondott véleményt (ami elfogadhatatlan), hanem az is hogy hetente 1 alkalommal történt a gluténnel és a kazeinnel a terhelés, ami elfogadhatatlanul rövid időtartam az említett élelmiszerek hatásának felmérésére, hiszen itt egyértelműen nem allergiás reakcióról van szó. Továbbá a cikk bevezetőjéből kitűnik a szerző előítéletessége. A megelőző, közel sem megfelelő minőségű tanulmányok közül a hatástalanságot bizonyítókat felmagasztalja, a hatásosságot bizonyítókról teljesen negatívan nyilatkozik.

Tény, hogy az IgG teszten alapuló eliminációs diéta hatásosságát bizonyító prospektiv, randomizált, kettősvak tanulmány nem jelent meg, de az alkalmatlanságát sem tudták igazolni. Az IgE molekulák által kiváltott reakciót (a sejtek kölcsönhatását, számos bioaktív anyag felszabadulását) nem lehet látni, és létezésének bizonyítása nem mindennapi személyes tapasztalaton és meggyőződésen múlik, hanem kísérleti eredményeken. Hasonlóképpen nem lehet azt állítani, hogy az IgG létezése és szerepe a kórfolyamatokban, csak úgy egyértelműen valószínűtlen és nem kell bizonyítani, mert az nyilvánvaló. Mint ahogy az IgE kiváltotta reakciókról megfelelő adatok állnak rendelkezésre, ugyanúgy az IgG kórfolyamatokban játszott szerepéről is van meggyőző (szövettani felvételekkel) alátámasztott adat.

Az IgG antitestek mérésének megbízhatósága

A FOODTEST 200+ elve teljesen hasonló, mint a klasszikus ételallergiát kimutató teszteké. Az étellel reagáló IgE kimutatása során az adott ételkivonatot reagáltatják a páciens szérumával. Ebben a fázisban minden étel ellen termelődött ellenanyagtípus (IgG, IgA, IgM, IgE) kikötődik az adott ételkomponenshez, ha ilyen termelődött a betegben. A következő lépésben, az allergia tesztekben csak az IgE molekulákkal reagáló, jelző molekulát tartalmazó második antitesttel történik inkubáció. Végül tehát a tesztcsőben egy „szendvics” (ételkomponens – ételkomponens ellen termelődött IgE típusú ellenanyag – IgE-ellenes jelölt ellenanyag) keletkezik, melynek a jelölt komponense teszi lehetővé, hogy a páciensben termelődött, allergiás tünetekért felelőssé tehető IgE molekulák mennyiségét mérni lehessen. A FOODTEST 200+ és az allergia tesztek közötti különbség gyakorlatilag az, hogy a jelző antitest IgG molekulák elleni, így az IgE ellenanyag molekulák helyett IgG molekulákat mutatja ki. Minden mérés megbízhatóságát a (negatív tartományba eső értéket adó és pozitív tartományba eső értéket adó) kontroll mintákkal lehet biztosítani. További lépés a megbízhatóság bizonyítására, hogy egy külső, analitikai rendszerek ellenőrzésével foglalkozó cég ismeretlen mintát küld az adott labornak. Ezt a laboratórium saját módszerével megméri, a kapott eredményt visszaküldi a cégnek, melytől kiértékelést kap, hogy a tesztje mennyire volt megbízható. A fent említett összes kritériumot teljesíti a FOODTEST 200+, ráadásul a kontroll minták és a mennyiségi adatok meghatározásához szükséges ún. kalibrátorok minden páciens esetén ellenőrzésre kerülnek. Továbbá a teszthez alkalmazott mikrochipen minden egyes élelmiszer duplikáltan szerepel, így élelmiszerenként is ellenőrizhető a megbízhatóság. A teszt manuális technikát igényel, melynek kivitelezéséhez minimum 3 óra szükséges. Ezt követi az egyénenkénti ellenőrzés, mely további fél-egy órát vesz igénybe.
A vita tárgyát tehát nem a mérés megbízhatósága képezi, hanem az eredmények értékelése körüli vita. A hivatalos álláspont jelenleg a merev elutasítás, a kísérletes igazoló tényezők ellenére. A tudománytörténet eddigi alakulásából jól ismert, hogy hosszabb időnek kell eltelni egy beégett vélemény (ld. az kezdeti IgG4 tesztekkel szerzett tapasztalatok) megváltoztatására.
Ha tehát valaki krónikus panaszokkal küzd, mindenekelőtt vizsgáltassa ki magát az adott tünetcsoportnak megfelelő szakorvossal. Amennyiben életminőségét jelentősen rontó tényezők nem szűntethetők meg gyógyszerekkel vagy egyéb beavatkozással és felmerül, hogy étrend változtatással javítani tud állapotán, a FOODTEST 200+ eredménye segíthet a megfelelő diéta kialakításában. Ehhez mindenképpen érdemes dietetikus segítségét kérni. A nem megfelelően beállított diéta hiánybetegségekhez vezethet. A kiegyensúlyozott eliminációs étrend viszont jelentősen javíthat a páciens állapotán, mellékhatások nélkül.

Dr. Krkos Károly
2019 május 27.