szerző: Dr. Krkos Károly

A geriátriai táplálkozási rizikó index és az overaktív hólyag közti kapcsolat az idősebbek populációjában

Időskorban a túl aktív hólyag (overactive bladder, OAB) gyakorisága növekszik. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a nem megfelelő táplálkozás a vizeletkiválasztó rendszerrel összefüggést mutat.  A vizsgálat során a 2005 és 2018 között végzett nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati szemle (National Health and Nutrition Examination Survey, NHNES) adatait használták fel. Az OAB tüneteit egy pontrendszerrel (Overactive Bladder Symptom Score, OBSS) értékelték. Az idősek tápláltsági állapotának felmérésére a geriátriai táplálkozási rizikó indexet (Geriatric Nutritional Risk Index, GNRI; O.Bouillanne, G Morineau et al: Geriatric Nutritional Risk Index: a new index for evaluating at-risk elderly medical patients 2005, American Journal of Clinical Nutrition, https://doi.org/10.1093/ajcn/82.4.777 ) használták:

GNRI = [1,489 X albumin (g/L)] + [41,7 X (Testsúly/WLo)] WLo = ideális testsúly (Lorentz képlet alapján)

H = magasság

WLo_férfi = H – 100 – [(H – 150)/4]

WLo_nő = H – 100 – [(H – 150)/2,5]

GNRI <98 ® tápláltsági rizikó magas; GNRI ³ 98 ® tápláltsági rizikó alacsony

Az OBSS a sürgős vizelési inger gyakoriság score (soha = 0; kevesebbszer, mint havonta egyszer/ néhány esetben 1 hónap alatt = 1; hetente néhányszor = 2; naponta = 3) és a nocturia gyakoriság score (nincs nocturia = 0; éjjelente 1 alkalommal = 1; éjjelente 2 alkalommal = 2; éjjelente 3 vagy több alkalommal = 3) összege. OAB definiálható, ha OBSS³3.

Vizsgálták a BMI-t, nemet, életkort, rasszt, képzettségi szintet, családi állapotot, családi jövedelmet, rákérdeztek a dohányzásra, alkoholfogyasztásra. Megállapították, hogy magas vérnyomás betegségben szenved-e vagy sem, diabéteszes-e vagy sem.

Az ROC analízis alapján a GNRI szorosabb összefüggést mutatott az OAB-vel, mint a szérum albumin vagy a BMI. Fordított non-lineáris kapcsolat volt látható a GNRI és OAB rizikó között. Az összefüggésben a gyulladásos válaszreakciónak volt közvetítő szerepe.

W Zheng, C Zhou et al: Association between geriatric nutritional risk index and the overactive bladder in the elderly population 2025, Frontiers in Nutrition, https:/doi.org/10.3389/fnut.2025.1537549

A zöldség- és burgonyabevitel kapcsolata a 2-es típusú diabétesz rizikó markereivel

A 2-es típusú diabétesz (T2DM) előfordulása egyre nő világszerte. Kialakulásában a helytelen táplálkozásnak és a mozgásszegény életmódnak alapvető szerepe van.  A 12 éves nyomon követéses vizsgálat során tisztázni akarták a növényi táplálék és a burgonya fogyasztásának szerepét a b-sejt működésének zavara, az inzulin rezisztencia és a T2DM előfordulásában.

Az 1999 és 2011 között toborzott pácienseket két hullámban vizsgálták ismét: 2004 és 2005 valamint 2011 és 2012 között. Ellenőrizték a kalóriabevitelt, az étrend összetételét (Food Frequency Questionnaire, FFQ). A növényi ételeket csoportokra osztották (keresztes virágúak, hüvelyesek, zöld leveles zöldségek, hagymafélék, sárga/narancsszínű/vörös zöldségek, egyéb zöldségek). Burgonya esetében külön vizsgálták a sült burgonyát/ burgonya csipszet és az egyéb módon elkészített burgonyát.

A vizsgálatok során 8 órás éhezés után mérték az éhomi vércukrot (FPG), a glukóz terhelést követően 2 óra múlva levett vércukrot (PLG), értékelték a b-sejt funkciót (HOMA2-%b) és az inzulinérzékenységet (HOMA2-%S). FPG³ 7,0 mmol/L és PLG³11,0 mmol/L esetén T2DM-t diagnosztizáltak. Figyelembe vették a nemet, iskolázottság szintjét, a fizikai aktivitást, dohányzási státuszt, szív-értrendszeri betegség meglétét, testsúlyt, BMI-t, szocio-ökonómiás helyzetet (Soci-Economic Indexes for Areas, SEIFA).

Megállapították, hogy a magasabb szintű zöldségfogyasztás alacsonyabb PLG szinttel társul. A magasabb szintű zöldleveles zöldség fogyasztás fordítottan arányosságot mutatott a HOMA2-b%-kal és a szérum inzulin szinttel. A sült burgonya/csipsz bevitel egyenes arányosan viszonyult az FGV-vel a HOMA2-b%-kal, az inzulin szinttel és fordított változás volt látható a HOMA-S%-kal. A hüvelyesek, hagymafélék és más módon elkészített burgonya nem volt hatással az említett paraméterekre. A keresztesvirágúak (káposzta, kelbimbó, karfiol, brokkoli) mérsékelt fogyasztása csökkentette a T2DM rizikót.

P Pokhaler, L C Blekkenhorst et al: Associations of Vegetable and Potato Intakes With Markers of Type 2 Diabetes Risk in the AusDiab Cohort 2024, Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism, https://doi.org/10.1210/clinem/dgae333

A gazdaszervezet metabolikus egészsége és a bél mikrobiom profil közötti kapcsolat az élet során

A mikrobiom az élet folyamán folytonosan változik. Előzetes tanulmányok szerint a mikrobiom profil több metabolikus jellegzetességgel korrelál. Jelen vizsgálat során két populáció alapú kohorsz mikrobiom mintázatát vizsgálták: egy 10 éves életkori átlaggal jellemezhető (Generation R Study – GenR) és egy 63 éves korátlaggal jellemezhető (Rotterdam Study – RS) csoportét. Ezt az analízis ismételték meg a Lifelines DEEP kohorsszal (átlagéletkor: 45 év). A mikrobiom profilokat hasonlították össze a metabolikus fenotípusokkal.  A kohorszok résztvevőit két klaszterbe sorolták: H (egészséges) és U (nem egészséges) csoportba. Ehhez a következő paramétereket használták: BMI, WHR (derék-/csípőbőség hányados), testzsír%, CRP, glükóz, inzulin, totál koleszterin, HDL-C, trigliceridek szintje, T2DM, hipertónia előfordulása.

Az RS csoportban az ateroszklerótikus szív-érrendszeri betegség (ASCVD) rizikók is rendelkezésre álltak, így a mikrobiom mintázat és az ASCVD rizikó kapcsolatát is vizsgálni tudták.

A mikrobiom mintázatok nagy egyéni különbségeket mutattak, de mindhárom kohorszban a következő baktériumcsoportok voltak megfigyelhetők: Streptococcus, Prevotella_9, Fusicatenibacter, Christensenellaceae_R7 csoport, Blautia és Anaerostipes.

A Christensenellaceae R7 csoport a metabolikusan jó hatású baktériumcsoport a metabolikusan egészségesekben volt emelkedett, mindhárom kohorszban. A Prevotella 9 csoport jellemző tagja a Prevotella copri egészségre gyakorolt hatása ellentmondásos, bár az egészséges populációban is bőséges. A Streptococcus, Fusicatenibacter, Blautia és Anaerostipes túlsúlya az U klaszterre volt jellemző. A Fusicatenibacter bőség az egészségtelen étkezési szokásokkal és inszomniával társult. A tudományos beszámolók szerint a Blautia jelentősége ellentmondásos: csökkenése a zsigeri zsírszaporulattal és a Crohn betegség előfordulásával mutatott összefüggést, ugyanakkor bizonyos daganatokban mennyisége megemelkedett. Az Anaerostipes vajsavtermelő potenciállal rendelkezik, de metabolizálja a rákellenes gyógyszereket.

Megállapítható, hogy a bél mikrobiom klaszterek kapcsolatban vannak a metabolikus státusszal az egész élet folyamán. Idősebbekben az egészségtelen mikrobiom jelzi az ASCVD rizikót. A metabolikus fenotípusok szoros összefüggést mutatnak a mikrobiom mintázattal. A bél mikrobiom szorosabb összefüggést mutat a környezeti, mint a genetikai tényezőkkel, így a mikrobiom megváltoztatása egy lehetséges módja a metabolikus betegségek megelőzésének.

R Li, A Kurilshikov: Association between gut microbiome profiles and host metabolic health across the life course: a population-based study 2024 (december), The Lancet Regional Health – Europe, https://doi.org/10.1016/j.lanepe.2024.101195

A mikrobiom szív-érrendszeri egészségre gyakorolt sokoldalú hatásának felfedése

Egyre nő a bizonyosság, hogy a mikrobiota jelentős pozitív és negatív szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában és a vele kapcsolatgos betegségekben. A szív- és érrendszeri kórképek (CVD) vezető szerepet játszanak a halálozásban világszerte, de a krónikus vesebetegségek (CKD) is mintegy 10%-ot képviselnek ezen a területen. A CKD előfordulása sokkal gyakoribb a túlsúlyosak, diabéteszesek és magas vérnyomás betegségben szenvedők között. Az emberi testben előforduló sejtek számánál egy nagyságrenddel nagyobb számban előforduló mikrobiota jelentős metabolit képzésével járul hozzá pro és kontra az egészséghez. Pl. a rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) és az indol-3 -tejsav jótékony hatású mikrobiota termék, ugyanakkor a trimetilamin-N-oxid (TMAO) káros. A mikrobiális diszbiózis rossz irányba billentheti a metabolit képzést. Az egyensúly helyreállításában étrendváltoztatás, probiotikumok, prebiotikumok, esetleg széklettranszplantáció (FMT) segíthet és jelentős szerepet játszhat a betegségcsoport megelőzésében.

Az egészséges mikrobiota összetételének csaknem 90 %-át az elsősorban gram negatív Bacteroidetes és elsősorban gram pozitív Firmicutes törzs teszi ki, emellett Proteobacteria (8%), Actinobacteria (3%) és 2%-ban egyéb (Fusobacteria, Verrucomicrobiota, TM7) törzshöz tartozó baktériumok és 1%-ban archeák, gombák, egysejtűek is megtalálhatók.

Az SCFA amellett, hogy a colon fő energiaforrása, védi a bél barriert, antiinflammatorikus hatással rendelkezik.

A bél mikrobiota termeli a trimetilamint (TMA), mely a portális keringésbe bejutva a gazdaszervezet enzimjei (flavin-tartalmú oxigenázok, FMO-k) hatására alakul TMAO-vá. A TMAO hat a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre, segíti az ateroszklerózis kialakulását.

A bél mikrobiota egyensúly megbomlása a bél permeabilitás fokozódásához, lipopoliszacharida (LPS) képződéshez, annak keringésbe jutásához vezet, mely proinflammatorikus citokin képződést, gyulladásos folyamatok aktiválódását eredményezi.

A cikk részletesen foglalkozik a túlzott sóbevitel hatásával is.

A megfelelő táplálkozással és szükség szerint egyéb beavatkozással az egészséges mikrobiota fenntartható és jelentős szerepe van a kardio-vaszkuláris kórképek megelőzésében

F O Okunlola, A R Okunlola et al: Beyond the gut: Unraveling the multifaceted influence of microbiome on cardiovascular health 2025, Clinical Nutrition ESPEN, https://doi.org/10.1016/j.clnesp.2025.03.002

A fluorid hatása a bél mikrobiotára – szisztematikus tanulmány

A fluorid jól ismert szerepe a fogszuvasodás megelőzése/ visszafordítása. A fluorid leggyakrabban NaF formában található ételekben, italokban, különböző koncentrációban. Az ivóvízben a WHO 1,5 mg/L koncentrációt tart ideálisnak. 10 mg/L felett szkeletális fluorózis fordulhat elő. Az ételekben £5 mg/kg fluorid javasolt, de ez kissé függ a nemtől és életkórtól. Ez a tanulmány a fluorid és a mikrobiom kapcsolatáról szóló cikkek alapján készült. Az első kimenetel a fluorid-indukálta mikrobiom változások (összetétel, diverzitás) megállapítása. A második kimenetel a fluorid dózisának jelentősége és a fluorid hatásának időtartama.

A beszámoló készítéséhez 49 tanulmány szolgált alapul, mely megfelelőnek bizonyult az elemzéshez: 39 randomizált, kontrolált; 1 nem-randomizált, kontrolált; 6 laboratóriumi vagy kísérletes; 1 kohorsz; 2 eset-kontrol tanulmány.

A primer kimenetel értékeléséhez a mikrobiális diverzitást/gazdagságot (alfa- és béta-diverzitást: Shannon és Simpson index; Chao1 – a fajok számának becslésére). A fluorid különböző dózisának alkalmazásakor az említett indexek más-más módon változtak a különböző tanulmányokban.

A fluorid mintegy 30%-a a gyomorból szívódik fel és hidrogén-fluoriddá alakul. Ez a folyamat pH-függő (a pH emelkedésével a felszívódás csökken). Csaknem teljesen felszívódik a gyomor-bélrendszerben. A mikrobiota savak, enzimek termelésével segítik a fluorid abszorpciót. A felszívódott fluorid-többlet a vizelettel ürül.

Bár a felhasznált cikkek nagy heterogenitást mutattak, de abban egyet értettek, hogy (a WHO által megszabott) kis mennyiségű fluorid elősegítette a mikrobák növekedését, ugyanakkor nagy mennyiségben gátolta azt. A legjellegzetesebb változások a bélrendszerben megtalálható fő törzseket (Firmicutes, Actinobacteria, Bacteroidetes) érintették. A metabolikus változások a mikroflóra összetétel változásának feleltek meg.

M Yasin, F V Zohoori et al: Effect of Fluoride on Gut Microbiota: A Systematic Review 2025, Nutrition Reviews, https://doi.org/10.1093/nutrit/nuae202

Az egyénre szabott táplálkozási tanácsadás hatása a fehérje-energia alultápláltságban vagy annak kockázatában szenvedő idősebb felnőttek esendőségére: intervenciós vizsgálat otthoni gondozást végző kliensek körében

Az esendőség (frailty) egy idősebb korban gyakran előforduló szindróma, amelyre a csökkent fiziológiai erőforrások és a stresszorokkal szembeni csökkent ellenállóképesség jellemző. Ez a geriátriai állapot fogékonyabbá teszi az idősebb embereket a káros egészségügyi hatásokra, és növeli a funkcionalitás, mozgásképtelenség, esések, magány, szociális izoláció, rokkantság, kórházi kezelés, intézménybe kényszerülés és halálozás kockázatát. Az idősotthonban élők körében gyakorisága 41,5 – 90% közötti. A nem megfelelő fehérjebevitel (protein energia malnutríció, PEM) szintén jelentős problémája az idősebbeknek. A kettő szorosan összefügg egymással, de visszafordítható folyamatok.

A vizsgálat során a pácienseket a rövidített, átfogó geriátriai értékelés (aCGA) alapján vizsgálták, melyhez kérdőíveket használtak fel: aktivitás nap során (ADL), eszközhasználat a nap során (IADL), mini mentális állapotvizsgálat (MMSE) ezen felül értékelték a vizsgált egyéneket a geriátriai depressziós skálával (GDS-15). A tápláltsági állapot megállapításához a mini tápláltsági értékelést (MNA) vették igénybe. Az egyéb betegségek rögzítéséhez a funkcionális komorbiditási indexet (FCI) alkalmazták.

A beavatkozást követően az intervenciós csoportban jelentősen nőtt a fehérje- és az energiabevitel, szignifikánsan javult a frailty státusz.

T Kaipainen, S Hartikalnen, M Tiihonen, I Nykänen: Effect of individually tailored nutritional counseling on frailty status in older adults with protein-energy malnutrition or risk of it: an intervention study among home care clients 2025, European Journal of Nutrition, https://doi.org/10.1038/s41430-024-01547-0

 

Az intermittáló éhezés gátolja a vérlemezke agglutinációt és a trombózis képződést egy intesztinális metabolitnak (indol-3-propionát) köszönhetően.

A vérlemezke hiperszenzitivitás jelentősen hozzájárul a trombózis képződéshez, akut szívinfarktus (MI) és stroke kiváltója lehet. Az intermittáló éhezés (IF: váltakozó étkezés és éhezés) szív-érrendszeri előnnyel jár. A tanulmány arra a kérdésre próbál választ találni, hogy az IF hatással van-e a trombocita aktivációra és vérrögképződésre koszorúér (CAD) betegségben és Apolipoprotein E (ApoE) knockout egerekben (ApoE^-/-).

Bebizonyosodott, hogy az IF szignifikánsan csökkenti a trombocita aktivációt és a trombus képződést. Egérkísérletes metabolomikai tanulmányok fedték fel, hogy IF során jelentősen emelkedik az indol-3-propionsav (IPA) szintje. A szerzők megvizsgálták az IPA közvetlen hatását a vérlemezkékre és megállapították, hogy a vegyület a trombocita pregnán X receptorát (PXR) aktiválja és ezáltal több PXR-mediálta jelátviteli út down regulálódik, következményképp a vérlemezke aktiváció és vérrögképződés gátlódik. Az IF diéta enyhíti a kiserek elzáródását, csökkenti a szívizom sérülését, a posztiszkémiás/reperfúziós (I/R) károsodást ApoE^-/- egerekben.

Koszorúér betegségben (CAD) szenvedő emberek egy csoportjában 10 napon keresztül tartó IF diétát írtak elő, a kontrol csoportban ad libitum (AL) étrendet engedélyeztek. Az IF csoportban szignifikánsan csökkent az ADP- és a kollagén-indukálta vérlemezke aggregáció.

Az ApoE^-/- egereket széles körben alkalmazzák az ateroszklerózis és a hiperlipidémia vizsgálatára. Az IF és AL összehasonlítása a kísérleti állatokban hasonló eredményt adott, mint emberekben. A kétféle étrend különbségét középső agyi artéria elzárásos (MCAO) modellben is vizsgálták. IF diétát kapó kísérleti állatokban kisebb térfogatú infarktusok keletkeztek, mint az AL étrendet kapókéban.

A metabolit változást a szérum LC-MS metabolom analízisével ellenőrizték.  Mivel az IPA bél metabolit, vizsgálták, hogy a bél mikrobiota változás milyen hatással van a trombocita aktivációra és vérrögképződésre. Az IPA fő termelője egerek beleiben a gram pozitív Clostridium sporogenes. A C. sporogenes baktériummal kezelt és a közvetlenül IPA adásban részesült egerekben hasonlóan csökkent a vérlemezke aggregáció.

Az IF diéta I/R károsodásra gyakorolt hatását ApoE^-/- egerekben vizsgálták. Az egerek egy csoportját IF diétával kezelték 10 napig. Súlyos MI-t idéztek elő a bal elülső leszálló koszorúér (LAD) 45 percig tartó lekötésével, majd az infarktus súlyosságát 2,3,5-trifenil-tetrazólim klorid (TTC)/Evans-kék festéssel ellenőrizték. Szignifikánsan csökkent az infarktus terület/veszélyeztetett terület arány (AAR) az IF diétát kapó csoportban szemben az AL étrenden levőkéhez képest.

Z Qi, L Zhou et al: Intermittent fasting inhibits platelet activation and thrombosis through the intestinal metabolite indole-3-propionate 2025, Life Metabolism, https://doi.org/10.1093/lifemeta/loaf002

Terhesség alatti mérsékelt chili fogyasztás alacsony gesztációs diabétesz kockázattal jár

A gesztációs diabétesz (GDM) jellemzője a terhesség alatti magas anyai vércukorszint, mely inzulinrezisztencia vagy elégtelen inzulinszekréció miatt alakul ki. A gyakorisága emelkedő tendenciát mutat (US: 2016-ban 6,0 %, 2020-ban 7,8% előfordulás). Rizikó faktorai: nem megfelelő táplálkozás, ülő életmód, terhesség előtti elhízás, magas anyai életkor, spanyolajkú etnikum, GDM előző terhesség alatt, 2-es típusú diabétesz (T2D) családi előfordulása, dohányzás, lezárás (pl. járvány miatt). A GDM következménye (kezeletlen esetekben): császármetszés szükségessé válása, magas születési súly, koraszülés, újszülöttkori hipoglikémia. Amelyik kismama terhessége alatt GDM problémával küzdött, 7,43-szor nagyobb kockázattal rendelkezik, hogy később T2D alakul ki. Az US Department of Agriculture (USDA) az egészséges felnőtt táplálkozáshoz a megfelelő mennyiségű gyümölcs és zöldség evéshez heti 1,5 csésze hüvelyes (lencse, bab, borsó) fogyasztását javasolja. Ennek ellenére az átlag heti hüvelyes fogyasztás csak 1,05 csésze hetente.

A babfogyasztás jelentőségét várandósság alatt csak kevéssé vizsgálták. Egy előző tanulmány azt állapította meg, hogy heti 3,3 adag feletti hüvelyes fogyasztás csökkentette a GDM rizikót (1,6 – 3,2 adag/hét viszont nem). A tanulmány hátrányai: egyetlen város (Teherán) kismamáit vizsgálta, nem tesz különbséget az elkészítés módszerek (főzés, sütés, párolás) között és nem jegyezték fel az alkalmazott egyéb komponensek (zsír, só, chili) arányát.

Jelen tanulmányban végül 1397, több etnikumba tartozó résztvevő adatait vizsgálták. Feljegyezték, hogy a páciens részt vesz-e vagy sem a Special Supplemental Nutrition for Women, Infants and Children (WIC) programban. A babfogyasztás mellett a chili fogyasztást is feljegyezték, a GDM megléte vagy hiánya mellett. A GDM rizikó és a bab, chili fogyasztás összefüggését többparaméteres logisztikus regressziós modellel értékelték, figyelembe véve a szocio-demográfiai és a terhességgel összefüggő zavaró tényezőket.

Azok a várandósok, akik havi egy alkalommal chilit fogyasztottak szignifikánsan alacsonyabb kockázattal rendelkeztek a GDM kialakulására azokhoz képest, akik egyáltalán nem ettek chilit. A bab étrendi alkalmazása és a GDM között viszont nem találtak összefüggést.

X Wen, F Makama et al: Moderate Chili Consumption During Pregnancy Is Associated with a Low Risk of Gestational Diabetes (GDM) 2025, Nutrients, https://doi.org/10.3390/nu17061025

Az egészséges öregedéshez szükséges optimális étrend

Az USA-ban a populáció az utóbbi évtizedekben folytonosan öregedik. Az idősebbek mintegy 80%-a szenved legalább egy krónikus betegségben. Az egészséges öregedés elérése egyre jobban prioritást kell élvezzen, részben a korosztály életminőségének javítása, másrészt az egészségügyi költségek csökkentése érdekében. Az egészséges étrend az egyik legjelentősebb tényező a nem-fertőző betegségek megelőzésében.

Ebben a tanulmányban hosszútávon vizsgálták a résztvevők adherenciáját nyolc egészségesnek minősített diétához, megfelelő indexeket használva:

• AHEI: Alternative Healthy Eating Index
• aMED: Alternative Mediterranean Index
• DASH: Dietary Approaches to Stop Hypertension
• MIND: Mediterranean-DASH Intervention for Neurodegenerative Delay
• hPDI: Healthful Plant-based Diet Index
• PHDI: Planetary Health Diet Index
• EDIP: Empirically Dietary Inflammatory Pattern (rEDIP: reverse EDIP)
• EDIH: Empirical Dietary Index for Hyperinsulinemia (rEDIH: reverse EDIH)

Emellett vizsgálták az ultrafeldolgozott élelmiszerek (UPF) fogyasztását. Specifikus alcsoportokat képeztek nem, származás, szocio-ökonomikus státusz (SES) és életmód jellemzők alapján.

Az elemzés alapját két tanulmány képezte: NHS és HPFS (Health Professional Follow-up Study). A két tanulmányban összesen 34 924 páciens vett részt. 30 éves nyomon-követés során vizsgálták, hány százalékuk élte meg 70. életévét 11 krónikus betegség kialakulása nélkül, hány százalékuknak maradt kognitív funkciója ép, milyen arányban egészséges fizikai állapota és mentális egészsége. A résztvevőket diétás score-ok szerint kvintilisekre osztották és a legmagasabb, valamint legalacsonyabb kvintilist hasonlították össze.

Minden diétára jellemző volt, hogy minél alaposabban betartották, annál nagyobb valószínűséggel élvezhették az egészséges öregedést. Míg a nők az aMED, PHDI, rEDIH és rEDIP szerint kerültek a felső kvintilisbe, addig a férfiak az AHEI, DASH, MIND, hPDI étrendet követték inkább. Az AHEI csoportban volt található a legtöbb egészségesen öregedő a MIND, hPDI és rEDIP csoporthoz viszonyítva, továbbá az aMED, DASH, PHDI és rEDIH csoportba nagyobb valószínűséggel kerültek egészségesen öregedők, mint a hPDI csoportba. Az intakt kognitív funkcióval rendelkezők legnagyobb arányban a PHDI, legkevésbé a hPDI csoportban fordultak elő. Az ép fizikai funkciók tekintetében az AHEI étrend bizonyult a legerősebb és az rEDIP mutatta a leggyengébb korrelációt. A mentális egészség szempontjából szintén az AHEI vezetett és a hPDI volt a leggyengébb. Azok aránya, akik a 70 éves kort krónikus betegség kialakulása nélkül érték meg, a legnagyobb az rEDIH csoportban volt, míg a legkevesebbjük a hPDI-t követők közül került ki. Magasabb életkori pontot (75 év) használva, szintén az AHEI bizonyult a leghatásosabbnak a krónikus betegség mentes öregedés szempontjából. Ugyanakkor magasabb UPF fogyasztás (a legmagasabb és legalacsonyabb kvintilist összehasonlítva) 38%-kal csökkentette az egészséges öregedés esélyét.

Az egészséges öregedés szempontjából a diétákat a következő sorrendbe lehetett állítani: AHEI, rEDIH, aMED, DASH, PHDI, MIND, rEDIP és a végül hPDI. AHEI vezetett a fizikai és mentális egészség szempontjából is. A PHDI vezetett az egészséges kognitív működés tekintetében.

A-J Tessler, F Wang et al: Optimal dietary patterns for healthy aging 2025, Nature Medicine, https://doi.org/10.1038/s41591-025-03570-5

A foszforilált tau 181 és 217 szint emelkedett amiotrófiás laterálszklerózisban szenvedő betegek szérumában és izomzatában

A cerebrospinalis folyadékból (CSF) mért számos foszforilált (p)-tau féleséget használnak az Alzheimer betegség (AD) diagnosztizálására. Jelenleg a p-tau 181 és 217 a legjobban tanulmányozott. Az utóbbi időben megjelent ultraszenzitív assay lehetőséget ad, hogy ezeket a paramétereket szérumból is mérni lehessen. Ráadásul már a betegség kezdetén, amikor az amiloid-PET pozitívvá válik (és a tau-PET még negatív) a közép régió tau-fragmentum foszforilált formája szekretálódik, feltehetőleg az amiloid plakkok vagy a szolubilis amiloid-béta (Ab) hatására. Emiatt ezt a módszert alkalmasnak találják az Alzheimer kór szűrésére, viszont specificitása is fontos tényező, ha erre a célra használják.

Jelenleg pár tanulmány jelent meg arról, hogy a p-tau 181 amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenvedő betegek szérumában is megemelkedik, ugyanakkor a CSF p-tau szintje a referencia tartományon belüli marad. A szerzők feltételezik, hogy mivel ebben a betegségben nincs kapcsolat a p-tau 181 vérszintje és az AD neuropatológiai változás között, a termelés oka alsó motorneuron (LMN) károsodással függhet össze, mivel összefüggést találtak az LMN károsodásra utaló klinikai és elektromiográfiás indexek, valamint az agy és gerincvelő p-tau expresszió között. Ez az állítás eddig 3 kohorsz tanulmányban szerepel, multicentrikus vizsgálat eddig nem történt.

Jelen tanulmány multicentrikus vizsgálat kivitelezését tervezte ALS betegekben a p-tau 181 és 217 szintjének elemzésére és a termelődés forrásának felderítésére.

• AD és ALS betegcsoport mellett non-neurodegeneratív és egészséges kontrolcsoportot is vizsgáltak a kiértékeléshez. Az összes csoportban szérum totál tau (t-tau), CSF AD-markerek szérum és CSF neurofilamentum protein méréseket is végeztek.
• Vizsgálták a klinikai-demográfiai változók és a szérum p-tau-181 és p-tau 217 szintek közötti esetleges összefüggéseket az ALS betegek csoportjában.
• Próbáltak perifériás forrást keresni az emelkedett vér p-tau szintekhez, s ehhez ALS betegek izombiopsziás anyagából immunhisztokémiai (IHC) és MS vizsgálatokat végeztek.

Az ALS betegek King stádium szerinti eloszlása:

1. stádium   3,1%
2. stádium 50,0%
3. stádium 35,4%
4. stádium 11,5%

Az ALS betegek p-tau szintjei erősen korreláltak a szérum troponin T szintekkel, gyengén korreláltak a betegség időtartamával (a vérvétel időpontjában), fordítottan korreláltak az ALSFRS-R score-ral (Revised Amyotrophic Lateral Sclerosis Functional Rating Scale). Nem volt korreláció a p-tau markerek és a BMI, a tünetek helye a betegség kezdetekor, a progresszió sebessége, a King stádiumok, a szérum CK és mioglobin szint között.

Az izombiopsziás anyag IHC vizsgálatakor immunreaktivitás volt látható főként az izomsejtek magjában, néha a mag körül. A mag aktivitás magasabb életkor esetén nagyobb volt, továbbá az atrófiás izomrostokban emelkedett p-tau 181 és 217 volt megfigyelhető.

Az izomminták MS vizsgálata során a p-tau 181 és 217 foszforizációja az összes ALS mintában megfigyelhető volt.

A p-tau 181 és 217 szérumkoncentrációjának emelkedése feltehetőleg a denervált izomrostokból származik. A p-tau emelkedést más, neuromuszkuláris betegségben is meg kell vizsgálni.

S Abu-Rumeileh, L Scholle: Phosphorylated tau 181 and 217 are elevated in serum and muscle of patients with amyotrophic lateral sclerosis 2025, Nature Communications, https://doi.org/10.1038/s41467-025-57144-7